FÉL15 – búcsúbeszéd

Kedves közönség, olvasóink, kedves szerkesztő kollégák, kedves FÉLonline.hu csapat, kedves mindenki!

A FÉLonline.hu 2021. augusztus 19—én frissült utoljára. Ennek ellenére, csak tavaly decemberben mondtuk ki, hogy itt a vége, a továbbiakban nem teszünk kísérletet szeretett, sokáig oly lelkesen szerkesztett lapunk, kulturális brandünk, első közös nagy projektünk feltámasztására.

Mégis már az év elején hatalmas sikert értünk el: a lap valamikori szerzői, szerkesztői és olvasói összedobták az archívum hosszútávú fenntartására a forrást, így az elmúlt 15 év munkája nem vész el nyomtalanul: amíg csak lehet a rajta megjelent tartalmak online archívumaként létezik tovább.

Azt gondolom, hogy ez az összefogás párját ritkítja, és azt is mutatja, a FÉL mögött valódi alkotóközösség áll, kiknek nem csak aktuális karrierállomás, megjelenési, szereplési lehetőség volt a nevezzük így, „jelenség” 2007 és 2021 között, hanem sokkal-sokkal több.
Köszönettel tartozom nektek kedves szerkesztőtársak, kedves szerzők és kedves olvasók! Hálás vagyok, hogy része lehettem ennek veletek! Hálával tartozom, hogy megismertelek Titeket, hogy együtt dolgozhattunk. Hálával tartozom a közös estekért: az első szárnypróbáktól a teltházas FÉL10 fesztiválig, a versaukciókon át a prezilap bemutatókig. Hálával tartozom a tanulás, a munka és a magánélet mellett a lapba fektetett órákért, a jól felépített, stabil rovatokért, a kiváló szövegekért, minőségi tartalmakért, és legfőképp a közös alkotás iránti alázatért.

Talán nem szerénytelenség felsorolni az eredményeket sem: 15 év alatt 4 évfolyamban print újság, később három prezilap jelent meg, kiadtunk egy online antológiát és egy könyvet, közel 2500 cikket tettünk közzé és több mint 500 szerző szövegét közöltük, úgy, hogy a csúcson volt nap, amikor 4-5 cikk jelent meg, és 10.000 feletti oldalletöltést produkáltunk. Ebben az időben minden intézményben helye volt tudósítóinknak a Műcsarnoktól az Akvárium klubig, ott voltunk irodalmi eseteken, fesztiválokon, kiállításmegnyitókon, premiereken. Írtak rólunk, szerepeltünk a tévében, rádióban. Igazi sajtómunka volt ez, amibe együtt tanultunk bele, amiben együtt váltunk egyre jobbá és ami sokónknak később ismertséget, kapcsolatokat, karriert hozott. Nem túlzás kimondani: életünk egyik legfontosabb állomása, gyakorlati helye volt a FÉL, jó dolgokat hoztunk létre, amit széles közönség kísért figyelemmel.

Professzionális munkát végeztünk úgy, hogy közben a jelenség a szó szeretethez és a piachoz kapcsolódó jelentésében is végig „amatőr” maradt. Amatőrök voltunk, mert soha nem férkőzött közegünkbe a pénz. Nem csak azért, mert nem volt olyanunk: javarészt csóró vidéki egyetemistáknak, hanem azért sem, mert, nem akartuk hagyni, hogy a pénz diktálja a köztünk lévő kapcsolatokat. Inkább csináltuk a közösségért, a lelkes új szerzőkért, a megírt tartalmak minőségéért, és ha kellett (és hát kellett) inkább – az állami támogatási struktúránkon tudatosan kívül tartva magunkat – amennyi tellett, költöttünk a lapra.

De azt hiszem, abban talán egyetérthetünk, hogy a nap végén azért megérte. A közösen elért eredményeink magukért beszélnek, és az is sokat elmond az egészről, hogy 14 év működés és egy év csönd után több százan jöttünk ma el megünnepelni a FÉL-t.

Ugyan FÉL logó alatt ma az utolsó estünket tartjuk, a lap mégsem tűnik el: mint említettem, idén év elején többen vállaltuk, hogy amíg erőnk és pénztárcánk engedi a lap online marad, elérhető, olvasható, visszakereshető. Reméljük még sokáig elkerüli az online lapok sajátos és végleges pusztulása: nem jön el a nagy „dilit” gomb.

A FÉLonline.hu nyomtatott folyóiratból lett versblog. Versblogból lett kulturális magazin. 15 éve együtt született meg a Social media-val és vált azzá és olyanná ahogy az internetet ma ismerjük és használjuk: a FÉL ennek a médiatörténeti kornak szerintem kiváló példája marad.

Ugyanakkor engedjétek meg, hogy megosszam feletek egy félelmemet. Úgy vélem, hogy amíg ennek a lapnak a mediális-tartalmi közege legalább opponálni, kihívni tudta az ezt megelőző médiumokat és tartalmaikat, mert számos kapcsolódási pontjuk, közös formátumaik, közös étoszuk, közös nyelvük volt, addig fogalmam sincs, hogy FÉL mégis milyen viszonyt tud kialakítani a nevezzük így „korona utáni” civilizációval.

Bevallom, én magam úgy érzem, az internet egyre nagyobb idegenség számomra.
Az új platformok termelte tartalmak jócskán meghaladják kognitív kompetenciáimat, a felfogóképességem bármely dimenzióját: nem látom és nem hallom, semmit nem értek belőlük: villogás, zaj, összefüggéstelenség. Semmihez nem tudok kapcsolódni. Az őslakosoknak, akik előbb érintettek tabletet mint papírt sem a nyelvét sem a rítusait, hiedelmeit nem ismerem – ezért aztán még csak szembe sem tudok helyezkedni tartalmaikkal. És mivel felfogni, megítélni nem tudom: marad a zsigeri félelem.

A félelem attól, hogy még „dilít” gomb sem kell, mert simán megfér, kit zavar ez a pár perc nagy felbontású videó adatmennyiségét alig meghaladó adattállomány a többi adatállomány között, csak hát nem adatállományt előállítani, hanem alkotni léptünk fel 15 éve. Alkotások pedig addig vannak, amíg valaki kapcsolódni tud ezekhez, amíg szerves részei tudnak lenni egymásnak.

Szóval arra kérlek titeket, hogy keressétek fel néha a FÉL-t, tekintsetek rá úgy is mint egy médiatörténeti korszak lenyomatára, olvassátok úgy újra és újra, mint közös viszonyítási pontot az életünkben, a nyelvünkben, a létünkben: a közös kultúránkban!
Olyan sok a szerzőnk volt, annyi felállásban, formációban létezett már maga a szerkesztőség is, hogy nem szálaznám ezt most szét, az időnk rövid, izgalmas, színes műsorral készültünk ma estére.

Névsorolvasás helyett engedjétek meg, egyben mondjak egy nagy köszönetet, mindenkinek, aki hozzá tett a FÉL és a FÉLonline.hu létrehozásához, működtetéséhez, fenntartásához, szerkesztéséhez, tartalomgyártásához a megannyi rovatvezetőnek, olvasószerkesztőnek, írónak, költőnek, újságírónak, fotósnak de nyomdásznak és informatikusnak is, meg persze Nektek, kedves Olvasók és közönség, hogy mindig volt kinek és mindig volt miről írni.

Köszönöm Nektek!

Braun Barna

Elhangzott 2023. 03. 06. Budapest, Három Holló

Ha tetszett a 2023. márciusában elbúcsúztatott FÉL projekt és kiváncsi vagy, mit csinálok újabban, kérlek iratkozz fel, levelezzünk!